Az új chicagói generáció tagja Wasalu Jaco, azaz Lupé Fiasco is. A 25 éves muszlim rapper, aki vadul gördeszkázik, ám sosem teszi be lábát egyetlen klubba sem, új, színes egyénisége az Egyesült Államok hiphop életének.

A Jay-Z produceri oltalmával elkészült Food & Liquor címet viselő debütáló album augusztus 8-án jelenik meg az Atlantic Records gondozásában. A nagylemez több hónappal a megjelenés előtt az internetre szivárgott-az eset néhány hete felkeltette a zenei sajtó érdeklődését is, ám a szükséges lépések megtétele ellenére valószínűleg jelentős kár érte az előadót és a kiadót egyaránt.
A szett frissen kimásolt kislemeze, a Kick Push -melynek videója már a BlackMusic.hu oldalán is megtekinthető- a deszkás hiphopperek himnusza lett USA szerte.

A VH1 zenei csatornának alkalma nyílt a rapperrel beszélgetni:

A zenei befolyás: „A nyugati rapperek, mint Spice 1, Too Short vagy Scarface keményen nyomultak itt. Eazy-E, az N.W.A. és Dr.Dre szintén beugrottak. Az emberek Dickies cuccokban mászkáltak. Chicagónak megvolt a maga stílusa, de behatárolhatók a befolyásoló elemek. Majdnem mindenkinek, aki Chicagóban él van egy anyja, vagy nagyszülője a Mississippi vidékéről vagy ilyesmi.”

Az utca: „A chicagói hiphop felelősségteljes és őszinte. Jóval magára hagyottabb bármi másnál. Az albumaink mind kreatívak és koncepciózusak. Érzed rajta a helyi pörgést, a chicagói rap ezért is gyors. Persze nem mindenki rappel gyorsan, de a gyors szöveg a mi hagyatékunk. Mindenki aki itt rappel érti a dolgát, az egyén olyan, mint egy fegyver az arzenálból.”

A probléma: „A helyi rádió soha nem játszott helyi előadót, hacsak nem slágerzenéről volt szó. Kis mix-showkat adtak éjszakánként, ahol lejátszották a dalaikat, de ez persze nem az a közeg volt, ahol 15-20-szor hallhattad naponta. A Power92-nek volt egy műsora a Chicago power-hour évekig… Az emberektől és a várostól rengeteg támogatást kapunk, de a hiphop még mindig nem Chicago sajátja. Amikor a városra gondolsz nem a hiphop jut először eszedbe.”

A hajtóerő: „Ahogy nőttem egyre inkább megfogott a Crucial Conflict, J.D. Walker, Twista, a Do Or Die, Psycho John, a Children Of The Ghetto és a The Snipers zenéje. A Crucial Conflict és Common sikerei, akik ’92 óta vannak itt, sokat segítettek. Aztán Kanye került a középpontba és megtörtént az áttörés. Általa Twista és Common karrierje is új pontra helyeződött. Kanye tényleg sokat tett a városért: elment megmutatta mit tud, de aztán visszajött és bemutatta Chicagót is. Ezek az előadók eddig is itt voltak és ugyanolyan jók voltak azelőtt is, csak hiányzott a figyelem, a rivaldafény…. A zenémre jó visszajelzéseket kaptam. Az emberek izgatottak…”

A jövő: „Nem csak egy előadó vagyok. Felépítettem egy kiadót és megvolt a szerződésem még Kanye előtt, mikor végeztem a középiskolában. A zenei életben mozogtam New Yorkban, utcai freestyle versenyeket nyertem és az Arista segítségével építkeztem. Amikor 2001-ben bemutatkozó fellépésem volt az Arista-nál Kanye ott ült a fotelban, egyszerű producer volt szerződés nélkül. Úgyhogy láttam már pár embert a semmiből előjönni, szerződni és nagyot robbanni. De én mindig is szerződésben álltam. Jay-Z-t már 5 éve ismerem. Tudom, hogy egyik napról a másikra sztárrá válni veszélyes dolog. Amilyen gyorsan a köztudatba kerültél olyan gyorsan el is felejthetnek, ha nincs mögötted megfelelő háttér. Én 18 éves korom óta tapasztalom a zenei üzlet nyomását. Ez 7 évet jelent a saját cégemnél, éreztem mikor jön el az időm. Amit csináltam az tervezett dolog volt, nem akartam elhamarkodni, szép lassan szerettem volna felépíteni. Nincsenek 10 milliós lemezeladási elvárásaim. Fel akarom építeni a karrieremet és, ha Isten is úgy akarja, megvetni a lábamat.”